Vagy esetleg ha az egyetemi vezetés őszinteségi rohamot kap, lehet Béna kifogás BA is. Azért Bachelor of Arts, mert amit ezen a téren (egyelőre a kreditrendszer szelével szemben pisilve, és nem annak keretein belül) művelnek egyesek, az már művészet.
Komolyan mondom, ki lehetne próbálni. Meg kell találni, hogy melyek azok a pontok, melyeken széles, átugorhatatlan szakadékok húzódnak egyrészt a képzés és a piac, másrészt a képzés és a hallgatói képességek és/vagy igények között. Ez utóbbi jegyében igazán felmérhetnénk végre, hogy a hallgatók egy szignifikáns százaléka soha az életben nem fog felelősséget vállalni semmiért.
Megbuktam? A tanár a hibás! A tárgy a hibás! A kar, a képzés, az egyetem, mint olyan a hibás! Sőt, evezhetünk politikai vizekre is, ahhoz úgyis mindenki ért, vagy legalábbis kézzel-lábbal megpróbál úgy tenni. Így jutunk el a legegyszerűbb megoldásig. Az aktuális kormányzat a hibás!
Nem adtak aláírást? Én be akartam járni! Minden szándékom szerint be akartam járni! Csak számomra előre nem látható, kikerülhetetlen okok jöttek szembe életem országútján, melyek kikerülhetetlensége súlyos okozatokhoz vezetett. Ó, vis maior, természeti csapások és egyéb állatfajták!
Minden valaki vagy valami más hibája. Tetszőleges okból. Ha megfeszítenék őket, se néznének szembe a ténnyel, hogy ők maguk hibáztak.
Például volt egy eset, amelyben szembekerültem egy - hogy finoman fogalmazzak - nyilvánvaló plágiummal. A kedves fiatalember (valaki más) művének bemutatásakor úgy járt el, hogy minden kérdésre az ujjával a monitorra bökve, soronként haladva kereste a választ, mondván, hogy "mindjárt meglesz".
Néhány ilyen húzás után nem volt nehéz olyan kérdést feltenni, amire zsigerből rossz válasz jön vissza, ezután pedig azzal a kegyetlen mondattal zárni a beszélgetést, hogy "Ne haragudj, de nem tudsz meggyőzni róla, hogy ezt te írtad".
Erre elég frappáns választ kaptam. Semmit. Az ég egy adta világon semmit. Néma csend. Felállt és elment. Aztán fél napra rá kaptam egy emailt, amiben minden szinten megtisztelve megszólít, és megkérdezi, hogy esetleg lehetne-e tartani egy pótvédést, mert "nem akar ezen elhasalni".
(Itt az elhasalás azt jelenti, hogy kedves hallgató egy évet csúszik, mert sikerült az egyetlen olyan tárgyához plagizálnia, melyre még épül kötelező tárgy, pedig a tantárgyi háló összes többi részét szétbombázták már. És még keresztfélév sincs! Furcsa módon neki pont erre nem volt ideje.)
Hát először is, más munkájával kiállni eléggé elhasalás-gyanús, jobb helyeken ez azonnali távozással, lemondással, egyebekkel jár. Másrészt ha már egyszer hallgatásával beleegyezett abba, hogy plagizált, mit szeretne a pótvédésen? Meggyőz róla, hogy nem is igaz? Hogy valójában csak véletlenül állt oda olyasmivel, amihez köze nincs, és a pótvédésen majd a cilinderéből, konfettieső közepette, három nyúl és két dekoratív segítőnő után előhúzza az Igaz, Egyetlen és Saját Készítésű Beadandót is?
Az ilyen leveleket, és a velük hasonszőrű, könyörgő nézéssel egybekötött rimánkodást és ígérgetést is ugyanazért kapja az ember. Mert az efféle hallgató az utolsó szalmaszálba is bele fog kapaszkodni, hogy ne kelljen szembenéznie a felelősségével.
Na és ezért lenne népszerű szak a Béna kifogás BA. Mert eszközt adna a kezükbe, és nem kellene érzelmi zsaroláshoz, meg átlátszó marhaságokhoz folyamodniuk, hanem egyetemi szinten gyárthatnák a füllentéseket meg a működő alibiket.
És akkor nekem sem kellene meghallgatnom, hogy adjam már meg az aláírást, mert különben passzivizáltatnia kell magát, és el kell kezdenie törleszteni a diákhitelét. Pedig tudtommal egyrészt a diákhitelt azért adják, hogy az embernek legyen lehetősége tanulni, és nem azért hogy kiderüljön róla, hogy a szorzótábla bonyolultságával vetekedő információkhoz sincs köze sem. Meg tudtommal nem az én felelősségem, hogy igényli-e egyáltalán.
És azt sem kellene meghallgatnom, hogy a kedves hallgató azért tűnt el három hétre, mert amikor hazautazott rokona temetésére, kiderült, hogy egy másik rokona is meghalt! Ez még viccnek is rossz. Dupla temetés - mondhatom, kiváló kifogás.
Szóval legyen ez itt nyílt levél, felhívás, vagy ahogy tetszik! Reformáljuk meg a felsőoktatási szakok rendszerét, és olyasmit oktassunk, amire van is igény, amivel a mindennapokban is foglalkoznak! Olyasmit, ami nem absztrakt és elvont dolgokról szól, ami közel visz a gyakorlati problémák megoldásához (elmaszatolásához)! Olyasmit, amit bátran felhasználhatnak leendő munkahelyükön, vagy akár magánéletükben is! Kifogásmenedzser BA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése