A minap megjelent nálam egy kedves hallgató, gondolom még csak nem is sejtjük, hogy miért.
Igen, azért. Mert megbukott a ZH-n, és tudni szerette volna, hogy miért. Én meg elmondtam neki, hogy miért. Mert a ponthatár 60%, és ha neki 46,66%-os lett a ZH-ja, akkor az nincs 60%, azért.
Azért illedelmesen megkérdeztem, hogy ezzel kapcsolatban van-e valamilyen kérdése. Én ez alatt naivan arra gondoltam, hogy megnézzük a dolgozatot, hol veszített pontot, miért, mit kellett volna odaírni, stb. Ehelyett erre a következő mondat hagyta el sikeresen a száját: "Nekem nem kérdésem van a ZH-val kapcsolatban, hanem véleményem."
Az arckifejezése alapján érezni lehetett, hogy az igazságérzete nagyon meg lett sértve, hogy számára egyértelmű, hogy nem fair eljárásban bukott meg, és testbeszédestül arckifejezésestül inkább mintha ezt mondta volna:
Ennél már csak az volt jobb, amikor végül szembesültem magával a véleménnyel is. Ez a "vélemény" annyiból állt, hogy mivel a többiek még jobban megbuktak - ez végül is igaz, a csoport 3/4-e még az övénél is siralmasabb eredményeket produkált - igazán nem kellene neki is megbuknia, mert sokkal jobb náluk.
Erre hosszas monológba kellett kezdenem arról, hogy a ZH nem véletlenül volt úgy összeállítva, ahogy, és azzal, hogy nem érte el a ponthatárt, bizonyossá vált, hogy bizonyos alapvető elvárásoknak nem felelt meg, még akkor sem, ha a többiek még több elvárásnak nem.
Szóval ha valaki netán az én véleményemre is kíváncsi, erről az a véleményem, hogy szerencsére még nem normál eloszlás alapján osztjuk a diplomákat, és én személy szerint nem szeretném, ha a vakok közt a félszemű is király alapon történne az osztályozás. És azért valljuk be, ennek könnyen belátható okai vannak.
Tegyük fel, hogy mi lenne, ha beeresztünk néhány hallgatót egy Bevezetés az egész számok világába című kurzusra, amin megismerkedünk az egyetemi tanulmányaik első évében az egész számok, valamint az összeadás és a kivonás fogalmával, pofátlanul nagy mennyiségű kreditért. Néha már úgy is úgy érzem, hogy ez egyeseknek nem ártana. (Persze lesz szó majd szorzásról és osztásról is, de az majd csak Az egész számok világa haladóknak tematikájában, ne terheljük túl a hallgatókat.) Tegyük fel, hogy a vizsgakérdés az, hogy mennyi 4 + 7, ami akár már vérengzésként is felfogható, ha tekintjük, hogy a gyakorlaton 4 + 5 volt a példa, aminek egyjegyű a végeredménye, ennek meg kettő. Jönnek sorban a hallgatók vizsgázni...
Ekkor most, mivel az utolsó delikvens kevésbé irtózatos marhaságot mondott, mint az előzőek, őt át kellene engedni? Hozzávágni a jelest, megsimogatni a buksiját, és elmondani neki, hogy látod látod, ha keményen dolgozunk, mi, együtt, nem válik dudvák közt dudvává az ananász? Komolyan?
Szerintem ez nem a legjobb megközelítés - na jó, ne finomkodjunk, ez a képzés halála, a színvonalának azonnali lehúzása a vécén, és annak beismerése, hogy nem képzőintézményt működtetünk, hanem diplomagyárat. De persze ez csak az én személyes véleményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése