Tegnap pótZHt írattam. Ez hosszú, hosszú, fájdalmasan hosszú időre meg fogja határozni a gondolkodásomat a pótZHkkal kapcsolatban.
Nekem is van szívem, így amikor azt ígértem a lelkesen készülő, akarom mondani követelőző csoportnak, hogy a pótZH szerkezete meg fog egyezni az első ZH-éval (ja, és a példaZHéval is, amit l'art pour l'art írtam meg, hogy gyakorolhassanak rajta), nem hazudtam, sőt.
Elképzelhetjük a dolgozatok egymáshoz való viszonyát például így:
Ennyi különbség is csak azért volt köztük, mert azért teljesen ugyanazt mégsem kérdezheti az ember kétszer. Persze van, akinek ez is sok, mert hát azért figyeljük csak meg, "a BB az hány A"?!? Mi a fene? Beugratós kérdés, az biztos! Ez messze nem olyan, mint a tisztességes első ZH, amin kerek perec az szerepelt, hogy "az AA az hány A?".
De sebaj, lehet hogy bennem van a hiba, lehet, hogy a saját hibámból kellett meghallgatnom, hogy "otthon minden ment, itt meg egyszerűen semmi", meg hogy "a másik csoport dolgozata egyértelműen könnyebb volt", meg hogy néhány itt szereplő feladattípus "nem is hasonlít" a másik ZH-ban szereplőkre.
Egyelőre legyen elég annyi, hogy aki képes fél órát veszekedni a tanárával, és óvodás szintű lelki terror szerű bénázással (idézem, "Hát, akkor megbuktam, akkor már nem is kell itt lennem, igaz?!?!") kiharcolni, hogy az órai anyag helyett a kivetítőn vessük össze a két dolgozatot, és utána ujjal mutogatni, hogy az a feladat, az ott nekünk nehezebb volt, az ne járjon egyetemre, az menjen haza, és egyen kekszet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése