2014. május 22., csütörtök

A nyuszika meg a sapka

Na kérem, ezt is megértük. Megértem, hogy én lettem a nyuszika a viccből. Először rajtam volt a sapka, elég nagy baj is lett belőle. Aztán meg szépen levettem, elég nagy baj is lett belőle.

Hogy konkrétabb legyek, az előző bejegyzésben már taglalt "nem is egyforma a ZH" sapka volt rajtam. Kaptam is érte rendesen, gyakorlatilag akaratom ellenére egy egész bohózatot végig kellett néznem - díszpáholyból.

Az órai hiszti csak a kezdet volt, mint kiderült, pedig már az sem volt építő jellegű, de még csak vicces sem.

Ezután viszont kiderült, hogy bánatukat elsírták a komplett egyetemi vezetésnek is. Még egy gyönyörű petíciót is rittyentettek, ami szép és jó, csak mindössze három apró hiba volt benne. Egyrészt, hogy szó szerinti idézetként az én számból feltüntettek egy-két dolgot, ami kissé távol áll a valóságtól. Másrészt, hogy mint utóbb kiderült, olyan hallgatók is aláírták, akik nincsenek is a kurzuson!

Most komolyan, szembe jön a derék diák, és mindent aláír, amit az orra alá dugnak? Mit nekem
egyenjogúság, környezetvédelem, pótZHk szakmányban másolhatósága? Szignó, szignó, szignó!

Harmadrészt pedig, voltak szívesek nem kis túlzással azt állítani, hogy én nem tartom be a szabályokat, amikor ők minden szabályt betartanak. Csodálom, hogy nem szakadt le az ég, amikor ezt írták. Tudtommal nincs kikötve sehol (de bárki szóljon, ha tévednék), hogy a ZH legyen csoportonként identikus. Csak az a fontos, hogy a tárgy követelményeinek elsajátítását mérje. Én ezt tartottam szem előtt. Ja, meg hogy a későbbi csoport ne tudja szó nélkül beadni a korábbi csoport feladatsorának otthon kidolgozott verzióját. Hogy én milyen rossz indulatú és előítéletes vagyok!

A kedves hallgatók viszont ezzel a kis megmozdulással sikeresen áthágták több ponton az eljárási rendet, amikor néhány óra leforgása alatt felzavartál a rektorhelyettest, az oktatási dékánhelyettest, meg a dékánt is, teljesen véletlenszerű sorrendben.

Na sebaj, van ez így, végül is ez belátható, hogy ha én is úgy éreznék, ahogy ők, hogy az egész a szemét oktató hibája, lehet, hogy én is hepciáskodnék.

Bár a  legszebb része nem is ez a dolognak, hanem az, hogy közben személyesen is megkerestek néhányszor, és elhangzott néhány vadabb mondat, többek között az, hogy annyira igazságtalanul könnyebb volt szerintük az egyik csoport ZHja, hogy akkor most mindenki írja meg a pótpótZHt. Az is, aki már átment. Igen, ezt kérte tőlem az egyik delikvens. Hogy semmisítsem meg a korábbi eredményeket. Mert ugye nem az a baj, hogy ő vesztett, csak az, hogy más nyert. Fantasztikus hozzáállás. Mondjuk már ez sem lep meg, írtam már arról is korábban, mondjuk itt, hogy a hallgatók egymást sem kímélik.

Miután ezen túlestünk, a következő dolgozatot már még számukra is láthatóan egyformára írtam meg a két csoportnak, ugyanis nem sok kedvem lenne heti szinten vendégeskedni az oktatási dékánhelyettesnél, hogy még én kérjek elnézést. Azonban ennek is megvolt a hatása.

Jön a hallgató, és közli velem, hogy ez így igazságtalan, ha tudta volna, hogy egyformák a feladatok, a későbbi csoportba jön be. Hát köszönöm szépen. Gyönyörűen megmondtam neki, hogy egyrészt, tegyen, ahogy akar, felőlem jöjjön a későbbi csoportba, másrészt nem voltak teljesen egyformák, csak megtámadhatatlanul hasonlóak a feladatok, harmadrészt pedig azért írtam meg őket így, hogy ne kössenek belém.

Most már csak arra várok, hogy mikor kötnek belém, amiért azt mondtam, hogy azért van így, hogy ne köthessenek belém. Gondolom, máris kirekesztő és velejéig romlott vagyok, és a többi, és a többi. És majd kiharcolnak egy 47. pótZHt is, amin 47-edjére is bebizonyosodik, hogy nincsenek tisztában az előfeltétel tárgyak anyagával sem. Erre már nem is tudok mit mondani, csak ajánlanám mindenki figyelmébe ezt a rajzot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése