Életkép

Mára csak egy aprócska életkép a felelősség-elhárító gondolkodás mindennapi megjelenési formáinak területéről.

Van nekem két kurzusom, reggel 8-tól, délelőtt 10-től, egymás után, ugyanabban a teremben. Ez ellenállhatatlan melegágya az alkudozásnak, van aki úgy késik, hogy "én most a későbbi csoportba akartam jönni".

A minap megjelent egy hallgató, és annyira de annyira kis aranyos volt, ahogy fel sem merült benne, hogy ha mindössze kb. 3 és fél órát késett, akkor nem a világ működik rosszul, hanem ő. A reggeli csoportba járt eddig, de most sikerült megjelennie a második kurzus vége után 5 perccel, és ahogy meglátott egymagamban, csak annyit kérdezett: "Hát ma senki nem jött el?!?".

Hogyne. Az egész elmaradt. Egy az egyben. Nem jöttél, ezért mindenki mély szívfájdalmat érzett, és érezte, hogy ma nem kell bejönni. Hogyne.